MEP Candidate Application (Hungarian)

Length is restricted dues to the requirements of the application.

Motiváció: A törődést tapasztalni kell

Érzelmi oldal

Ötödikes koromban megkezdtem a szolgálatot a Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton. Elsőre ez valami aranyos játszadozásnak tűnhet, amivel a kisgyerekek eltölthetik az időt, de korántsem erről van szó. Többszáz utas biztonsága múlik csak azon, hogy a gyerekek szomszédos állomásokon ne indítsanak két vonatot egymásnak egy vágányon; forgalmas nyári napokon tízévesek kezén mennek keresztül akkora összegek, amik egy felnőttet is elbizonytalanítanának; és bár még nincs 120 centi a váltókezelő, a 120 tonnás szerelvény akkor is átmegy a váltón, úgyhogy irány kezelni a váltózárat és a biztosító berendezést. Nem tudom szavakba foglalni, mennyire hatalmas élmény volt ez nekem. Minden menesztett vonat, minden kezelt jegy, minden pályaengedély-kérés után azt éreztem, hogy ez a legmenőbb dolog, amit éppen csinálhatnék, és be kell vallanom, még mindig így gondolok rá vissza.

Az itt kapott lendület pedig tovább jött velem az egyetemre is, ahol olyan közélet része lettem, amiről tucatnyi oldalon keresztül tudnék írni. Visszatekintve nagyon pozitív csalódás, amit az ELTE IK HÖK-ösként tapasztaltam, mert ahogy a képviselői éveim során megtudtam, egyes egyetemeken rossz értelemben máshogy, kifejezetten szabálytalanul és bicskanyitogatóan operáltak a HÖK-ök. Azonban én az ELTE HÖK-ben és az IK HÖK-ben találkoztam a legönzetlenebb, legodaadóbb emberekkel, innen származnak a legjobb barátaim, itt tudtam igazán megismerni magamat és a képességeimet. Immár két éve nem vagyok HÖK-ös, és meglepő módon hiányzik a közintézményi világ, ahol nem az a cél, hogy termelékenységet kicentizve pár százalékponttal növeljük a befektetők részvényeinek értékét, hanem az, hogy a pénz- és erőforrásszegény környezet ellenére is javítani tudjunk az érintettek életét. Igen, ez egy rettenetesen energiavámpír hivatás, de a megszámlálhatatlan munkával töltött hétvége ellenére sem cserélném el ezeket az éveket semmi másra. De miért?

Nagyon féltem a felvételi után. Új iskola, új emberek, új világ, mi lesz itt? Mint kiderült, nem volt félnivalóm. Az a támogatás, szeretet, odafigyelés, törődés, amit az IK-n kaptam, nem adható át leírva, elmondva – tapasztalni kell. Emiatt oktatóként mindig azon dolgoztam, hogy a hallgatóim is úgy nőhessenek fel, ahogy én, mert nem tudhatom, milyen nekik otthon – emiatt felelősségemnek érzem, hogy az egyetem ne egy extra stressz forrás legyen, és azok is fontosnak érezzék magukat, akik hazaérve inkább feladnák a küzdelmet. Sajnos azonban úgy érzem, kevesen tesznek a környezetükért szenvedélyből, és közülük is kevesen lépnek szintet, hogy ne csak a helyi közösségükben, hanem sokkal szélesebb körbe juttassák el mindazt, ami bennük van. Én szeretném, ha az a lelkesedés és energia, amit a számtalan Gyermekvasutas és HÖK-ös barátomtól, egyetemi munkatársamtól kaptam, eljutna az EP-be is, mert értük szeretném jobbá tenni a világot, miattuk szeretnék felkelni reggelente… és remélem, egy szép napon visszamehetek egy gólyatáborba beszélni az EU-ról, az EP-ről; elmondani, hogy mi mindent érhet egy „nem veszíthetek semmit” pályázat; és elmesélni, hogyan formált egy tojáshéjas kis gólyát EP képviselővé mindaz a törődés, amit az egyetemen kapott.

Szakmai oldal

Két informatikai diplomával és egy kiterjedt ipari kapcsolati hálóval alaposan rálátok a modern társadalmat mozgató rendszerek hátországára, és azt kell mondanom, hogy a rengeteg marketing szöveg mögött barkácsolás és toldozgatás-foltozgatás van, ami sajnos olyan kritikus rendszereket is érint, mint a személyes adatok kezelése. Az információs önrendelkezés és információbiztonsági szabályozások papíron nagyon jól néznek ki, de a kis- és középvállalkozások nem rendelkeznek kapacitással és szakértelemmel, hogy maradéktalanul eleget tegyenek az elvárásoknak. Büntetések helyett oktatásra és támogatásra van szükség, hogy üzemeltetői oldalról is képzett szakemberek dolgozhassanak a személyes adatainkkal. A GDPR utórengéseit a mai napig érzik a cégek, hiszen a szabályok betartása valóságos logisztikai hegyeket emelt az utukba. Félreértés ne essék, ezek nagyon jó hegyek, viszont itt is segítségre lenne szüksége az iparnak, hogy a lehető leghatékonyabban működjön. Ösztönözni kell az Európában alapított felhőtárhely-szolgáltató cégek növekedését, könnyen elérhetővé kell tenni a gyakorlati megvalósítás javasolt lépéseit és támogatni kell azokat a cégeket, melyek még mindig le vannak maradva e téren. Az EU élen jár a mesterséges intelligencia törvényi szabályozásában – de az AI jog területe nagyon fiatal, és lendületes szakemberekre van szüksége, hogy behozza az évtizedes lemaradását. Hatalmas kérdés továbbá a decentralizált kriptovaluta piac szabályozása is, amihez nem elég pénzügyi elemzőkkel egyeztetni. Az informatika egy rémisztően szerteágazó tudományág, a képzett informatikusok pedig jellemzően inkább az iparban helyezkednek el, mintsem a közszférában, viszont én szeretnék a kivétel lenni, és tenni azért, hogy az alapok hozzáférhetőek legyenek mindenki számára.

Elképzelések: Modern és mobilis

Fizikai mobilitás

Az európai infrastruktúra alappillére a vasút, azonban sajnálatos módon a vasúti közlekedési spektrumnak csak a közepe van kielégítő állapotban: az országos fővonalak. Amennyiben nemzetközi nagyvárosok közt, vagy országon belül kistelepülésről szeretnénk utazni, a helyzetünk könnyen kétségbeejtővé válhat. Az EU szerencsére már most is figyelmet fordít a hálózat fejlesztésére teherszállítási és nagysebességű személyszállítási oldalról is, viszont a kisebb országok nehéz helyzetbe kerülhetnek a nagy projektek kapcsán, ugyanis a vidéki vonalak fejlesztése magas költségeket eredményez az utasok összesített időmegtakarításához képest. A leszakadó régiókban elérhetővé kell tenni olyan modern vonalakat, amik könnyen elláthatóak helyközi buszjáratokkal, növelve az egyes vasúti állomások és megállóhelyek vonzáskörzetét. Az elérhetőség és jobb minőségű szolgáltatás ösztönző erővel hat a vidéki lakosok mobilitására, így csökkenthető a kiszolgáltatottság és kicsit összébb zárható a társadalmi olló.

Oktatási mobilitás

Az ipari és tudományos fejlődés lendületét a különböző szakterületek és iparágak egymással történő tudásmegosztása hatalmas mértékben fokozza, ez viszont csak akkor lehetséges, ha megfelelő számú szakember rendelkezik többrétű tudással. Jelenleg a felsőoktatási rendszerek, bár papíron lehetőséget adnak az interdiszciplináris képzésekre, gyakorlatban nagyon kevés hallgató szerez tapasztalatot az első befejezett alapképzésétől eltérő területen. A tudományágak összekötése elősegíthető lenne rövid ciklusú kiegészítő képzéseken keresztül, illetve, ha képzési szint lépéskor a hallgatók könnyen válthatnának más szakra, vagy olyan vegyes szakokra, amiket több kar/egyetem üzemeltet közösen – ez persze a tantervek összehangolását igényli intézmények közt. A tudásmegosztás további bővítése érdekében növelni kell a CHRAM-EU programhoz hasonló kezdeményezések számát, hogy minél több nemzetközi kapcsolat épüljön ki Európa egyetemei közt, ezzel is biztosítva, hogy a hallgatók és oktatók országhatárokon keresztül is összedolgozhassanak saját városukon belülről, ami megint csak csökkenti a társadalmi olló szélességét, hiszen nem szükséges vagyonokat költeni a tudományos kiutazásokra.

Életviteli mobilitás

A digitális világ hozta globalizáció növelte az életünk sebességét, és rettentő mértékű stresszt helyezett a mindennapi emberekre. Ha egy újítás könnyíti a tanulók/munkavállalók életét, akkor a felszabadult idő/energia nem marad meg, hanem kitöltésre kerül új feladatokkal a hatékonyság növelése érdekében, így egy ördögi körbe kerültünk, ami az életminőségünk folyamatos romlását, a mentális egészségünk leépülését okozza. Ezt a folyamatot meg kell törni. A négy napos munkahét fogalma régóta jelen van a köztudatban, egyes cégek pedig megkezdték a tesztelését, azonban a törvényi keretek megalkotása lehetetlennek tűnik – össze kell hangolni a szülők és gyerekek életét, el kell kerülni a termeléskiesésből fakadó GDP csökkenést; illetve közös keretet kell találni az eltérő munkakultúrákban a közös váltás megtételéhez. A megoldás morzsái már jelen vannak: az éjjel-nappal termelő gyárak műszakrendjei a gyakorlatban valósítják meg a folyamatos ellátást egymástól független csapatokon keresztül, a koronavírus-járvány okozta otthonimunka-fellendülés pedig rámutatott a munkanapkihagyások lehetőségeire. Sajnos ez a témakör a legégetőbb, de a legnehezebb is. Ez a változás mindenképp be fog következni. A kérdés, hogy felkészülünk rá, és elébe megyünk, vagy hagyjuk, hogy egy krízis kényszerítse ki? Ha nem fogja valaki össze a szakembereket és törvényalkotókat, hogy gyakorlati változás történjen, a következő generációk tömeges kiégése a teljes társadalom működését fogja veszélybe sodorni.

Digitális mobilitás

Nem elég az, hogy egy-egy témában a törvényalkotók értik, milyen rendszer működik a háttérben (például adattárolás, AI, kriptovaluták esetén). Kiterjedt és könnyen igénybevehető általános ismeretterjesztő anyagokra, kampányokra lenne szükség, hogy az átlagember is megérthesse, milyen rendszerek fonódnak bele elválaszthatatlanul az életébe, milyen hatásuk van rá, és neki milyen hatása lehet rájuk. Persze még ez is kevés. Hiába az oktatóanyagok és példák, ha senki nem foglalkozik velük, mondván: ez engem nem érint, e nélkül is meg tudom venni a kenyeret a boltban… a legnehezebb lépés, hogy hajlandóságot, sőt, igényt keltsünk széleskörben az ilyen jellegű tudásra. A digitális világ itt marad, nem fog eltűnni, és egyre jobban és jobban bele fog folyni az élet minden aspektusába (gondoljunk csak bele, hogy már egyes fogkefékben is van mesterséges intelligencia). Igyekeznünk kell, hogy a kistelepülési nyugdíjas is értse, miért készít neki a Facebook minden nap sütiket; és egy-két generáció múlva már olyan fiatal felnőttek lépjenek be a nagybetűs életbe, akiket nem csak a phishing ellen tudnak védekezni, hanem felelősen döntenek a saját és szeretteik, munkatársaik adatairól is.